Padlizsán – a fekete tojásformájú csoda

„…A padlizsán a mediterrán konyhák egyik nélkülözhetetlen alapanyaga, azonban itthon még nem annyira népszerű, pedig sokan vágykeltő hatást is tulajdonítanak neki  – nem véletlenül emlegetik a szerelem almájaként is.

Magyarországon egyelőre csak kis területen termesztik, csak választékbővítőként van jelen a piacon. Pedig héja gazdag C-, B1- és B2-vitaminokban, ezért ne is hámozzuk meg feldolgozáskor. Nyersen fogyasztva kalóriaszegény, ugyanakkor nagyon tápláló, ezért a fogyókúrázók étrendjének fontos eleme lehetne. A népi gyógyászatban – borogatásos és pakolásos formában – használják reuma, isiász és vesebajok kezelésére.

A megfelelő hatás eléréséhez nem mindegy, hogy milyen padlizsánt választunk! A jó padlizsán : fiatal, átmérője ilyenkor 5-8 cm, húsa kemény, héja sima, kocsánya pedig élénkzöld. A friss padlizsánt 5-6 napon belül használjuk fel, mert utána már túlérik!…” (Forrás)

——–

A padlizsánnal én először gyermekkoromba találkoztam, amikor nagymamám kirántotta, és sült krumplival tálalta ebédkor. Mint minden gyerek idegenkedtem tőle. Aztán persze a bölcs nagypapám azt mondta, hogy csak arról mondhatom, hogy nem szeretem, amit már megkóstoltam és nem ízlett. A nagymamám hozott hozzá majonézt, és megkért rá, hogy egy falatot egyek belőle. Érdekes íze volt, és amennyire nem volt hozzá bizalmam, annyira megszerettem aztán. A padlizsán újra és újra feltűnt itt-ott: görög nyaralásunkkor muszakát ettem, erdélyi osztálykiránduláson kenyérre kenve betegre ettük magunkat zakuszkával, hollandiai tanulmányaim alatt egy francia vacsoránál a ratatouille-t (francia lecsó) is megkóstoltam, és arab országok felfedezése során megismerkedtem a majonézes padlizsánsalátával is. Azóta időről-időre az ízének emléke megkísért, és én engedek a csábításnak! Most is napok óta éreztem a zakuszka ízét… A történet nektek egy recepttel folytatódik! 

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: