Zakuszka, Erdély emléke és íze
2008 április 26. | Szerző: zselyke |
Elkészíteni még nem próbáltam eddig, de ez ma megváltozott. Ez adja az igazi varázsát minden ételnek, amikor magunknak is valóra tudjuk váltani az álmot! Ma a saját készítésű zakuszkám adta az élményt és írt egy újabb fejezetet a zakuszka emlékkönyvébe! Természetesen a blogban is egy fejezetet szentelek most neki, és megosztom veletek a saját készítésű zakuszkám látványát és receptjét!
Fontos előre jeleznem, hogy a recept nem pontos mértékegységeken alapszik, mert “emléket” főzni érzésből lehet csak!
Zakuszka – erdélyi paprikás padlizsánkrém
Hozzávalók egy kisdoboznyi adaghoz:
1 közepes pritamin paprika fele, darálva
2 teáskanál sűrített paradicsom
ízlés szerint só, őrölt fekete bors, fokhagyma (kinyomva)
1-2 babérlevél
pár szál pertrezselyem
Nem hagyományosan, hanem a gyors (és könnyen elkészíthető) változatban próbáltam megalkotni. Ezt nem lehet sokáig tartogatni, nem a befőtt eltevős változat. Ahogy magamat ismerem, erre nekem nem is lesz szükség!
A padlizsánt megmostam, villával végigdöfködtem (ez picit olyan vadul hangzik, de fontos, hogy ne robbanjon fel a sütőben, hanem ki tudja engedni a gőzt), és betettem, egy sütőpapírra helyezve, a sütőbe 200 °C-ra.
A hagymát kockára apróztam, és olajon elkezdtem dinsztelni, mellé aprítottam (kis kockákban, héjával együtt) a pritamin paprikát, és együtt pároltam, dinszteltem őket egy kis olajon. A babérlevelet is beledobtam, és hagytamm, hogy picit átjárja az íze a fazék tartalmát. Majd amikor már jól megpárolódott, félrehúztam a főzőlapról, és hagytam kihűlni.
A padlizsán akkor jó, ha már picit megsült a héja, összeesett, és úgy néz ki, mint egy ráncos öregasszony. Kivéve a sütőből őt is ki kell hűteni. Majd a héját lehúztam, ami ilyenkor már nem ellenkezik, hanem leválik a padlizsán “testéről”. Összedaraboltam, és a dinsztelt hagymával és paprikával összeturmixoltam. Sóztam, borsoztam, fokhagymát adtam hozzá. Az élénk zöld szín miatt, és persze az ízek fokozása érdekében petrezselymet is adtam hozzá.
Mesés lett! Ilyenkor hűtőbe kell tenni, és hagyni egy éjszakát, hogy összeérjenek az ízek. Sajnos, én nem bírtam az íz emlékével, és úgy éreztem élményre van szükségem! Ezt vacsoráztam… nem két szeletet ettem!
Próbáljátok ki ti is! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: