Ramadánkor egy arab országban

2008 szeptember 18. | Szerző:

Ez az iszlám ünnep Allah tiszteletéről szól, azaz megvonok
magamtól valami olyat, mellyel bizonyítom a testem és lelkem feletti kontrollt.
A ramadán 1 hónapig tart: az iszlám naptárban a kilencedik hónap neve
tulajdonképpen.
 

„Az arab eredetű ramida szóból származik, amely
szárazságot, hőséget jelent. Ramadán hónapban arra emlékeznek, hogy Allah
kinyilatkoztatta Mohamednek akaratát. Mivel az iszlám naptár rövidebb, mint az
általunk használt Gergely-naptár, így az ünnep folyamatosan vándorol, évről
évre más időpontra esik.”

Tavaly szeptember közepén kezdődött, idén ez pont  mi naptárunk szerinti szeptembert fedi le.
Egyre tolódik a nyári meleg napok felé, ami azért nagyon rossz, hiszen az 50 °C-os
hőségben megállni, hogy nem eszem és nem is iszom(!), az igazán emberfeletti
dolog!

Ugyanis „a szent hónap alatt
napfelkeltétől napnyugtáig tilos enni, inni, nemi életet élni, cigarettázni és
vízipipázni. Ezeken felül tartózkodni kell a hazugságtól, a rágalmazástól, a
hamis tanúskodástól, és tilos más tulajdonát megkívánni. A szabályok mindenkire
érvényesek.” Természetesen a gyerekek, az áldott állapotban lévő anyák, az idősek
és az utazók nem böjtölnek, ők kivételt képeznek.”

„A harminc napig tartó ramadán másik lényeges eleme az
elmélyülés. A hívők naponta ellátogatnak a mecsetbe, ahol a Koránt tanulmányozzák,
és ünnepi imákat mondanak. A böjt hónapjának fontos szociális szerepe is van.
Napnyugta után csoportos étkezést, iftárt tartanak, ahova meghívják a
családtagokat és a barátokat. A ramadán végén hatalmas közösségi lakomát
rendeznek, és a szeretetük jeléül adakoznak a szegényeknek is.” (
forrás)

Mit tapasztalt ebből egy európai turista?
– Napközben ha előttük iszol, akkor azt nem veszik jó néven,
hisz nekik nem lehet.

– Fáradtabbak és picit ingerültebbek, de én is az lennék, ha
nem ehetnék és ihatnék!

– Ahogy közeledik a naplemente, olyanok lesznek, mint a
hangyaboly, sietnek haza.

– Az asszonyok délután már készülődnek a vacsorára, nagy
bevásárlást tartanak a helyi piacon.

– Naplemente után kihal a város, elcsendesülnek az utcák, a
boltok fél vagy egy órára bezárnak, hiszen eljött a vacsora ideje. Ilyenkor a
bevásárló központokban is egy kis helyiségben, függönyt elhúzva nekiállnak
falatozni. Elvégre egész nap koplaltak…

– A fiúk ilyenkor estére tesznek ajánlatokat az európai
fehérnépnek: „Tonight a coffee with me?” Hiszen nekik csak naplemente után „szabad
a csók, szabad a tánc…” Hát csak óvatosan hölgyeim… a 100 teve komolytalan ajánlat :)!

S persze azt is megtapasztalja a turista (mint jómagam), hogy van ahol komolyan
veszik (Marokkó) és van ahol már hígult a vallás, és szinte csak néhányan tartják
még (Tunézia).

Címkék:

Fejes saláta – kertecském legújabb büszkesége

2008 április 27. | Szerző:

Megvettem hát a két pici palántát, és hazahoztam őket. Nagyon kis csofadtak voltak. Kíváncsi leszek, hogy lesz belőletek fejes saláta picinyeim?
Kiültettem őket egy nagyobb kaspóba, és minden nap öntözgetem és szeretgetem őket. Már sokat fejlődtek, de még növőfélben vannak.
Mi lesz a sorsuk? Méltóképp fogják majd végezni… A legfejedelmibb tavaszi étek lesz belőlük: friss fejes saláta tojásos, tejfölös nokedlivel. A sorrend lényeges, hisz itt majd a salátáé lesz a főszerep!
Megmutatom nektek is a kis drágáimat!



 

Próbáljátok ki ezt is! A képzeletnek csak mi szabunk határt… ezt is meg lehet valósítani, akár egy társasházi erkélyen is! Hajrá!

Címkék:

Fűszernövények – avagy balkonládám kincsei

2008 április 27. | Szerző:

Nagyon egyszerűen kialakítható a fűszeres ládikó: megvettem a szokásos fűszernövényt a boltban, és rögtön leültettem földbe. Vannak olyan fűszerek, amelyeket nem boltban, hanem a barkácsáruházak “kert” részlegén lehet beszerezni (pl. babérlevél). Nyugodtam össze lehet ültetni mindent mindennel, bár érdemes egy terebélyesebb mellé inkább egy felfelé kúszót tenni (pl: rozmaring-bazsalikom, babérlevél-menta)

Az én kis ládikóiban (mert kettő is van) a következő fűszerek találhatóak meg: 
– babérlevél (a levesekhez, mártásokhoz és főzelékhez)
– menta (az eperhez, mojito-hoz és zöld pestóhoz)
– petrezselyem (rengeteg mindenhez 🙂 )
– kakukkfű (csirkéhez mennyei)
– bazsalikom (olaszos ízvilághoz)
– rozmaring (krumplihoz, csirkéhez)




Ha van lehetőségetek rá, idén ne muskátlit ültessetek a balkonládába, hanem finom, friss, zsenge fűszereket! Pontosítok: muskátlit is (én is kiültettem már), és fűszereket! Legyen ez a tavasz friss fűszer illatú, és ez a nyár zsenge fűszerekkel ízesített!

Címkék:

Zakuszka, Erdély emléke és íze

2008 április 26. | Szerző:

Elkészíteni még nem próbáltam eddig, de ez ma megváltozott. Ez adja az igazi varázsát minden ételnek, amikor magunknak is valóra tudjuk váltani az álmot! Ma a saját készítésű zakuszkám adta az élményt és írt egy újabb fejezetet a zakuszka emlékkönyvébe! Természetesen a blogban is egy fejezetet szentelek most neki, és megosztom veletek a saját készítésű zakuszkám látványát és receptjét!
Fontos előre jeleznem, hogy a recept nem pontos mértékegységeken alapszik, mert “emléket” főzni érzésből lehet csak!


Zakuszka – erdélyi paprikás padlizsánkrém


Hozzávalók egy kisdoboznyi adaghoz:
1 nagyobb (kb. 30 dkg) sült padlizsán, aprítva
1 közepes pritamin paprika fele, darálva
1 közepes vöröshagyma
2 teáskanál sűrített paradicsom
1 dl napraforgó olaj
ízlés szerint só, őrölt fekete bors, fokhagyma (kinyomva)
1-2 babérlevél
pár szál pertrezselyem





Nem hagyományosan, hanem a gyors (és könnyen elkészíthető) változatban próbáltam megalkotni. Ezt nem lehet sokáig tartogatni, nem a befőtt eltevős változat. Ahogy magamat ismerem, erre nekem nem is lesz szükség!

A padlizsánt megmostam, villával végigdöfködtem (ez picit olyan vadul hangzik, de fontos, hogy ne robbanjon fel a sütőben, hanem ki tudja engedni a gőzt), és betettem, egy sütőpapírra helyezve, a sütőbe 200 °C-ra.

A hagymát kockára apróztam, és olajon elkezdtem dinsztelni, mellé aprítottam (kis kockákban, héjával együtt) a pritamin paprikát, és együtt pároltam, dinszteltem őket egy kis olajon. A babérlevelet is beledobtam, és hagytamm, hogy picit átjárja az íze a fazék tartalmát. Majd amikor már jól megpárolódott, félrehúztam a főzőlapról, és hagytam kihűlni.


A padlizsán akkor jó, ha már picit megsült a héja, összeesett, és úgy néz ki, mint egy ráncos öregasszony. Kivéve a sütőből őt is ki kell hűteni. Majd a héját lehúztam, ami ilyenkor már nem ellenkezik, hanem leválik a padlizsán “testéről”. Összedaraboltam, és a dinsztelt hagymával és paprikával összeturmixoltam. Sóztam, borsoztam, fokhagymát adtam hozzá. Az élénk zöld szín miatt, és persze az ízek fokozása érdekében petrezselymet is adtam hozzá.

Mesés lett! Ilyenkor hűtőbe kell
 tenni, és hagyni egy éjszakát, hogy összeérjenek az ízek. Sajnos, én nem bírtam az íz emlékével, és úgy éreztem élményre van szükségem! Ezt vacsoráztam… nem két szeletet ettem!


Próbáljátok ki ti is! 🙂

Címkék:

Padlizsán – a fekete tojásformájú csoda

2008 április 26. | Szerző:


 



„…A padlizsán a mediterrán konyhák egyik nélkülözhetetlen alapanyaga, azonban itthon még nem annyira népszerű, pedig sokan vágykeltő hatást is tulajdonítanak neki  – nem véletlenül emlegetik a szerelem almájaként is.

Magyarországon egyelőre csak kis területen termesztik, csak választékbővítőként van jelen a piacon. Pedig héja gazdag C-, B1- és B2-vitaminokban, ezért ne is hámozzuk meg feldolgozáskor. Nyersen fogyasztva kalóriaszegény, ugyanakkor nagyon tápláló, ezért a fogyókúrázók étrendjének fontos eleme lehetne. A népi gyógyászatban – borogatásos és pakolásos formában – használják reuma, isiász és vesebajok kezelésére.

A megfelelő hatás eléréséhez nem mindegy, hogy milyen padlizsánt választunk! A jó padlizsán : fiatal, átmérője ilyenkor 5-8 cm, húsa kemény, héja sima, kocsánya pedig élénkzöld. A friss padlizsánt 5-6 napon belül használjuk fel, mert utána már túlérik!…” (Forrás)


 


——–


 


A padlizsánnal én először gyermekkoromba találkoztam, amikor nagymamám kirántotta, és sült krumplival tálalta ebédkor. Mint minden gyerek idegenkedtem tőle. Aztán persze a bölcs nagypapám azt mondta, hogy csak arról mondhatom, hogy nem szeretem, amit már megkóstoltam és nem ízlett. A nagymamám hozott hozzá majonézt, és megkért rá, hogy egy falatot egyek belőle. Érdekes íze volt, és amennyire nem volt hozzá bizalmam, annyira megszerettem aztán. A padlizsán újra és újra feltűnt itt-ott: görög nyaralásunkkor muszakát ettem, erdélyi osztálykiránduláson kenyérre kenve betegre ettük magunkat zakuszkával, hollandiai tanulmányaim alatt egy francia vacsoránál a ratatouille-t (francia lecsó) is megkóstoltam, és arab országok felfedezése során megismerkedtem a majonézes padlizsánsalátával is. Azóta időről-időre az ízének emléke megkísért, és én engedek a csábításnak! Most is napok óta éreztem a zakuszka ízét… A történet nektek egy recepttel folytatódik! 


 

Címkék:

Telefonos helpdesk: avagy hogyan készítjük a bolognai spagettit?

2008 április 7. | Szerző:

A bolognai spagettit szinte mindenki ismeri, és nagyon sokan szeretik. A magyar nők megközelítőleg 80%-a azonban biztos, hogy a „poros” verziót választja. A nagymamám, anyukám is általában így készíti el. Nagyim azért biztonság kedvéért még bele szokott önteni egy „Aranyfácán” paradicsomsűrítményt, mondván a töltött paprikát is mindig úgy készíti. Édesanyám a „javítsuk fel egy picit” elve alapján tesz hozzá még ezt-azt.
Én az „igazit” Hollandiában sajátítottam el. Egy nemzetközi csapatban, nagy létszám esetében ideális bulivacsora a bolognai spagetti. Mivel külföldi diákok is voltak, ezért spagetti készítő versenyt rendeztünk. A magyar csapat kitett magáért, Katitól lestem el „az igazi bolognai”receptjét.
Amikor egy kedves ismerősöm felhívott a múlt hét végén, hogy áruljam el, én hogy készítem a bolognai spagettit, kicsit megilletődtem. Ezer éve nem készítettem már. Manapság már nem nagyon eszem vörös húst (főleg nem marhát) a reform és egészséges étkezés zászlaja alatt. Ha elkészítem, akkor is darált pulykahúst használok. Gondolkoztam, és kicsit akadozva, de elsoroltam a hozzávalókat, és persze a készítés módját is.
Aztán nagy boldogan elmeséltem a barátnőmnek, hogy tanácsot kértek tőlem. Erre ő elmondta, ő hogyan készíti, ezt meg azt tesz hozzá. Hűha, hát én nem vacakolok ennyi mindennel! Lehet, hogy nem tudom jól a receptet?
A bolognai spagetti „eset” lett, kutatási területté vált. Mi az igazi recept? Nézegettem az okos könyveimet, olvasgattam a neten. Éreztem, valami hiányzik az általam ismert verzióból. Aztán péntekről szombat reggelre, álmomban, a tudatalattim megüzente: előjött az a hollandiai vacsora és Kati, ahogy állt a tűzhely mellett, és készítette a díjnyertes spagettit. Reggel úgy ébredtem, hogy tudtam mi az, ami hiányzott a mondókámból: a 2 dl vörösbor –ettől lesz igazán pikáns, zamatos, telt íze a bolognainak. A kedves ismerősömnek is megüzentem, aki szerencsére még akkor nem látott hozzá a mutatványhoz. Én pedig végre megnyugodtam, hogy a régmúltból visszajött az „igazi” emléke.
Arról nem szól a fáma, hogy ismerősöm hogyan debütált az étellel, de a recept (teljes hozzávaló listával és részletes elkészítési móddal) most itt számotokra is elérhető! Közkinccsé teszem, hogy „az igazit” mindenkinek megismerje! Legalábbis az én igazimat :)!
Jó főzőcskét, és jó étvágyat! Buon appetito! Viva Spagetti Bolognese!

Az „igazi” Spagetti bolognese

Hozzávalók (4 személyre):
• 1-2 fej hagyma
• 1/2 kg sovány marhahús
• 4 evőkanál olaj
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 1 liter paradicsomlé/ vagy 15 dkg sűrített paradicsompüré vízzel felengedve
• 2 dl testesebb vörösbor
• Pirospaprika (ízlés szerint)
• só, bors
• 1 evőkanál cukor
• oregano, bazsalikom (ínyencek 1 babérlevelet is beledobhatnak)
• 1/2 csomag spagetti tészta
• 20 dkg reszelt sajt (ha trappistával szeretjük)/ 5-10 dkg reszelt parmezán

Elkészítés:

A tészta: Felrakjuk a vizet a tésztának főni. Amikor már forrásban van, akkor sózd meg, és egy kevés olajat is önts bele. A tésztát egészben tedd bele és „al dente” („fogkemény”) főzd meg, azaz forrástól számítva pont annyi percig, amennyi a zacskón szerepel. Ha megfőtt szűrd le. Én pici vajjal (vagy margarinnal) el szoktam keverni, hogy ne ragadjon össze a tészta.
A szósz: A hagymát apró kockákra vágjuk, és olajban megfonnyasszuk. Rányomjuk a fokhagymatörőn megtört fokhagymát, kicsit még pirítjuk, és hozzáadjuk a húst. A darált húst zsírjára sütjük (miközben pirítod, levet enged, és addig főzöd, míg a lé elpárolog, csak a zsiradék marad és a husi fehéres kérget kapott), ekkor félrehúzod a tűzről, megszórod pirospaprikával (én ezt kihagyom, de van aki erre esküszik). Átkevered kicsit, és felöntöd vörösborral. Közészórod a apróra vágott (vagy vékonyra reszelt) sárgarépát és zellert is. Visszarakod a tűzre, és hozzáöntöd a paradicsomlevet. Sózod, borsozod. Én egy pici cukrot is (kb. 1 evőkanál) is adok hozzá, mert nagymamám szerint ez jobban kihozza a paradicsom ízét. Szórj a tenyeredbe egy adag szárított oregánót, és a tenyeredet összedörzsölve szórd a szószba (így jobban kijön az íze). Ismételd meg a bazsalikommal.
Ha már a darált hús nagyon lassú tűzön meg fog puhulni (a paradicsomlében rotyogtatva kb. 40-60 perc –tűzhelytől és a paradicsom állagától függően). Közben csak arra vigyázunk, hogy ne sűrűsödjön túlságosan be, ne égjen oda. Egy kevés vizet önthetünk utána. Ez idő alatt a belevalók ízes, sűrű mártássá főnek össze, ízleld meg, és ha puha a hús és egynemű a mártás, kész a bolognai.
A sajt: Aki trappistával szereti, azt szórjon rá, az olaszok frissen reszelt parmezán sajttal eszik.

Kellemes hozzá egy finom félszáraz, száraz vörösbor (mondjuk, ami a főzéshez kinyitott üvegből még megmaradt! 🙂 )

Még egyszer jó étvágyat!

Címkék:

Dobozolás – avagy hogyan főzzünk 3 napra

2008 február 13. | Szerző:

A modern, dolgozó nőre is valamikor rájön az esti főzöcske, és ha már egyszer neki áll, akkor ebben is maximalizmusra törekszik. Ripsz-ropsz: ac sütőben burgonyakrokett készít (a modern fajtából, amit nem olajban kell kisütni), a mikróban zöldséget párol(modern mirelit fajtát, amihez fűszervajat is kevertek), az egyik főzőlapon pedig kisüt egy kis roston csirkét, és összekutyul egy kis hamis tartár szószt. A kroketthez jó lesz egy sonkás-gombás paradicsommártás. A zöldség alaplébe tesz egy kis brokkolit és sárgarépát, és kész a zöldségleves is. Két nap két adagnyi étel 1 óra alatt.
Itt a bizonyíték is… ez nem csak ígéret! 🙂

Nem is olyan nagy hókuszpók, egy alapfeltétel kell hozzá: KEDV! Anélkül nem megy ám! 🙂





Címkék:

Szilveszteri falatkák: virslis roló

2008 február 6. | Szerző:

Hozzávalók
egy csomag mirelit leveles tészta,
12 műbeles virsli vagy még jobb a koktél virsli,
egy evőkanál mustár,
a kenéshez tojás

Elkészítés:
A felengedett leveles tésztát lisztezett deszkán 3-4 mm vékonyra nyújtjuk. A
virsliről lehúzzuk a héját, majd keresztben kettévágjuk.
A tésztát megkenjük a mustárral, majd 2 cm széles csíkokra vágjuk. A csíkra fektetjük
a virslidarabot, rátekerjük a tésztát, a maradékot levágjuk.
A virslis roló tetejét tojással megkenjük és 200 fokos, előmelegített sütőben
6-8 percig sütjük – amíg szép aranybarnák nem lesznek a rolók.


Aki még finomabbá szeretné tenni, az megszórhatja füstölt reszelt sajttal,
illetve az igazi gurmanok a virslire tekerhetnek egy kis bacon szalonnát is.

Ígérem legközelebb lefényképezem 🙂 !


Címkék:

Karácsonyi ebédkreáció: Sajtos csirke

2008 február 6. | Szerző:

Íme a recept:

Hozzávalók:
3 db
filézett csirkemell
3 db tojás
30 dkg
trappista sajt

kakukkfű
1 pohár
tejföl
liszt
pici olaj
zsemlemorzsa

Elkészítés:
A
csirkemellet feldaraboljuk úgy, hogy 1 db csirkemellből hosszú csíkok legyenek.
Sózzuk. Beforgatjuk lisztbe, ezt követően tojásba, majd a reszelt sajtba- úgy
mintha paníroznánk.
Kiolajozott
jénai tálba szorosan egymás mellé és rétegezve rakjuk. A tetejét sajttal és egy
kis kakukkfűvel megszórjuk. 1 pohár tejfölt összekeverünk egy tojással és a
tetején egyenletesen eloszlatjuk.  Kis vizet öntünk a szélén a hús alá, hogy a csirke először párolódjon, és így puha maradjon. Sütőben 180°C-on először alufólia alatt 20
percig, majd alufólia nélkül 20-30 percig sütjük.

Melegen és
hidegen is nagyon finom. Ha egy kicsit kihűlt, szebben lehet szeletelni. Köretnek
szinte minden adható mellé, én zöldséges rizzsel készítettem most, de egy másik
legény családtagom például sült krumplival szereti.

Próbáljátok
ki, mindenkinek ízleni fog!

Címkék:

Advent = várakozás

2007 december 10. | Szerző:

Mézeskalács
sütés illata…elmúlt karácsonyok szelleme kísért, mint a híres dickensi
karácsonyi énekben. Bőségesen rakott karácsonyi asztal, tele minden olyan finomsággal,
mely szinte csak ilyenkor kerül az asztalra: hortobágyi húsos palacsinta,
majonézes tojás- és kukoricasaláta, májjal, bacon szalonnával tűzdelt, aszalt
szilvás, almás göngyölt hús, cseh tészta…libamáj zsírjában… illatok, ízek,
színek!

Milyen
lesz az idei karácsonyom? Az egyik drága nagymamám külföldön lesz, ezért hozzá
nem megyünk, így göngyölt husi csoda kilőve. A többi remény megmarad, és
remélem egy-egy receptet majd megoszthatok veletek is!

 

Nagyon jó
készülődést, várakozást nektek!

Címkék:

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!